A Kelet-Európából induló „haszidizmus” a vallás örömteli megélését, a zsidó filozófia és misztika újra tanulmányozását, a zsidó vallási élet reneszánszát hozta el. Ennek a mozgalomnak az egyik legmeghatározóbb irányzata, a Chabad Lubavics egy 18. századi orosz faluból, Lubavicsból indult, és mára az egész világot behálózza. Alapítója, Snéur Zálmán rabbi olyan szellemi utat jelölt ki, amely az értelem és a hit egységére épül: a „Chábád” elnevezés a Chochmá (bölcsesség), a Biná (értelem) és a Dáát (tudás) kabbalisztikus fogalmait egyesítő mozaikszó. A mozgalom célja, hogy a zsidó vallás tanításait megélhetővé tegye azáltal, hogy az érzelmi viszonyt mély intellektuális megértéssel társítja, így teremtve minden ember számára személyes, átélhető kapcsolatot a hagyománnyal.
A Chábád filozófiája
A haszidizmus alapelveire építve a Chábád filozófiájában az egyén központi szerepet játszik. A tanítás szerint minden ember egy teljes világ, akinek személyes küldetése a lehetőség, hogy a jó cselekedetek és a spirituális fejlődés által jobbá tegye a világot. Ez a szemlélet a lubavicsi rebbék tanításaiban teljesedett ki, különösen Menachem Mendel Schneerson rabbi (1902-1994) munkásságában, aki a 20. század második felében a mozgalom vezetőjeként új korszakot nyitott.
A Rebbe tanítása és hatása
A Rebbe nemcsak kiemelkedő Tóra-tudós volt, hanem olyan vezető is, aki mély empátiával fordult minden ember felé. Tanítása szerint a hiteles vezetés alapja az, hogy képesek vagyunk „a másik ruhájába bújni”, megérteni és átélni a másik ember helyzetét. Ez a gondolat jól tükrözi a Chábád szellemiségét: az egyéni odafigyelést, a személyes kapcsolat fontosságát és a mások iránti felelősséget. A Rebbe globális hálózatot épített ki küldöttek, „sliáchok” közreműködésével, akik a világ minden pontján közösségeket hoznak létre, oktatnak, segítenek és támogatják a helyi zsidó életet.
A zsidó hagyomány mint élő útmutatás
A Chábád Lubavics filozófiája szerint a zsidó hagyomány nem csupán örökség, hanem élő, mindennapi útmutatás. A Tóra tanulmányozása, a micvák gyakorlása és a közösségi élet mind olyan eszközök, amelyek által az ember közelebb kerülhet saját identitásához és a Teremtőhöz. A mozgalom célja nemcsak a vallás gyakorlása, hanem annak megértése és továbbadása a következő generációk számára.
A haszidizmus története Magyarországon
Magyarországon a haszidizmus már a 18–19. században is jelen volt, különösen az ország keleti és északi területein. A két világháború között számos jesiva és közösség működött, amelyekben a haszid hagyomány meghatározó szerepet játszott. A holokauszt pusztítása után azonban ez a világ szinte teljesen eltűnt.
A Chábád Lubavics újjáéledése Magyarországon
A rendszerváltást követően a Chábád Lubavics Magyarországon is megjelent, ezzel újjáélesztve a haszidizmus hagyományait. A Rebbe küldötteiként érkező rabbik és családjuk felpezsdítették a zsidó közösségi életet, oktatási intézményeket hoztak létre, kiadványokat publikáltak, és közösségi programokat szerveztek. Munkájuk nyomán sok ezer ember találta meg újra kapcsolatát zsidó gyökereivel.
Az EMIH szerepe és küldetése
Ebből a tevékenységből nőtt ki az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH), amely a Chábád Lubavics szellemiségét és tanításait képviseli Magyarországon. Az EMIH közösségépítő munkájának alapja a Chábád haszidizmus egyik legfontosabb üzenete: minden zsidó egyformán értékes, függetlenül attól, hogy mennyire vallásos, milyen háttérrel rendelkezik, vagy hogyan éli meg identitását. A mozgalom mélyen hisz a zsidó nép egységében, a közösségre egyetlen, sokszínű egészként tekint, amelynek éppen ez a sokféleség az ereje.
Közösség, nyitottság
Ez a szemlélet a felebaráti szeretet gyakorlati megnyilvánulásaiban válik láthatóvá. Az EMIH intézményei és programjai mindenki előtt nyitva állnak, és nem támasztanak elvárást a vallásgyakorlás mértékével kapcsolatban. A közösség vezetői – rabbik és rebecenek – saját életükben mélyen vallásos, elkötelezett életet élnek, ugyanakkor küldetésüknek tekintik, hogy minden egyes zsidó embert megszólítsanak, és segítsenek neki megtalálni a saját útját a hagyományhoz. A közösség tagjai sokszor szekuláris háttérből érkeznek, és éppen ebben a nyitottságban találják meg azt a kapcsolódási pontot, amelyen keresztül közelebb kerülhetnek örökségükhöz.
A Chábád és a modern világ
A Chábád és az EMIH abban is különbözik sok más ortodox irányzattól, hogy nem a világtól való elzárkózásban látja a hagyomány megőrzésének útját, hanem éppen ellenkezőleg: a világ aktív formálásában. A Chábád filozófia szerint a zsidó ember feladata nem az, hogy elszigetelődjön a modern társadalomtól, hanem hogy jelen legyen benne, és pozitív hatást gyakoroljon rá – tanítással, példamutatással és cselekedetekkel. Ez a nyitottság és felelősségvállalás teszi lehetővé, hogy a hagyomány élővé és relevánssá váljon a 21. században is.
EMIH, az élő közösség
Az EMIH ennek a küldetésnek a magyarországi megvalósítója: olyan közösséget épít, amely egyszerre gyökerezik mélyen a zsidó hagyományban, és nyitott a jelen kihívásaira, miközben minden egyénre – a Chábád tanítás szellemében – egy teljes világként tekint.